A hazátokban és az Egyesült Államokban már sztárok vagytok. Nem furcsa, hogy most Európában a nulláról indultok?

Pierre: Az igaz, hogy Kanadában már nagyon sok mindent elértünk, és az USA-ban is sikeresek vagyunk, de egyáltalán nem zavar, hogy kisebb helyeken koncertezünk! Tulajdonképpen még jó is, mert a klub-buliknak is megvan a maguk varázsa.

Milyen volt, mikor elöször hallottáto a dalotokat a rádióban?

Pierre: Fantasztikus! Az egyik haverom hívott, hogy azonnal kapcsoljam be a rádiót, és utána még egy csomóan rám csörögtek, hogy gratuláljanak. Az első albumunk meg sem állt a dupla platináig.

Nem volt szédítő a hírtelen jött siker?

Pierre: Mindig lesznek akik féltékenyek, és ha egy banda magabiztos és büszke, rögtön rásütik a tagjaira, hogy beképzeltek. Szerintem -és a barátaim szerint is- egy cseppet sem változtam, ugyanolyan srác maradtam! Az egészben az a legjobb, hogy azt csinálhatjuk, ami a hobbink is, és még fizetnek is érte.

Kanadában a hivatalos nyelv az angol és a francia. A dalaitok szövege angol, ezek szerint ti az angolt tartjátok anyanyelveteknek?

Pierre: Mindkét nyelvet jól beszéljük. A francia akkor jön nagyon jól ha nem akarjuk, hogy más is értse amit egymásnak mondunk. Nem szép dolog, de néha kihasználjuk.

Mi a helyzet a csajokkal?

Pierre: Az albumunk címe, a Still Not Getting Any is arra utal, hogy a több millió eladott lemeztől függetlenül egyelőre nem vettük észre, hogy a szupermodellek velünk akarnának járni.

Azért vannak híres rajongóitok...

Pierre: A leghíresebbek talán az Olsen ikrek. Mary-Kate és Ashley nagyon csípi a zenénket, és ők ragaszkodtak ahhoz, hogy szerepet kapjunk a New York-i bújócska című filmjükben. Néhány dalunk fel is csendül benne.

Vannak színészi anbícióitok?

Pierre: Most mindannyiunk számára a zene az első. Még csak a karrierünk legelején tartunk, és élvezzük minden pillanatát. Hogy mi lesz később? Ki tudja?

forrás: Bravo