Ha bárkivel játszhatnál Twistert, lehet élő vagy halott, ki lenne az? - - Jessica Cerum, Palmyra, MO

PIERRE: Gyerek önmagammal, mert akkor tuti én nyernék.

DAVID: Katie Holmes.

SEB: Marilyn Monroe-val és egy szélkeltő rajongóval.

JEFF: Egy színvak Playboy Playmate-tel.

CHUCK: Aaron Wilsonnal és Norman Wonderly-vel az AP-től.

Hagynátok, hogy egyszer egy rajongótok rendezhessen meg egy videót? - - Alexandra Beltran, Fentana, CA

SEB: Eddig mindig mi csináltuk, mi találtuk ki az alaptörténetét mindegyiknek, de figy, ha egy rajongó jön egy tuti ötlettel és mindenkinek tetszik, miért ne?

Vannak olyan pletykák, amik szerint nem saját magatok írjátok a zenéteket és a szövegeket. Igaz, és ha igen, miért? Ha igaz, akkor meg kéne próbálnotok saját magatoknak szöveget és zenét írni, mert nagyon jók vagytok! - - Shawn McMonigle, Newtown Square PA

PIERRE: Ez furcsa, hogy ilyen pletykák terjengenek, mert nagy gondot fordítunk rá, hogy minden dalt mi írjunk. Minden egyes számra emlékszem, hogy hol és mikor írtuk őket, amik felkerültek az utolsó lemezünkre. Talán nem a legtökéletesebb zenéket írjuk a világon, de legalább a sajátunknak mondhatjuk őket. A dalok megírása talán a legnehezebb feladata a bandának, de egyben a legkifizetődőbb és legizgalmasabb is. Kösz a kedves szavakat.

Azt mondjátok, hogy hatottak rátok a Pennywise és a NOFX, de akkor miért csak a tipikus tini problémákról szól a zenétek? Miért nem tárgyaljátok ki a politikát is? Miért ne hoznátok fel mélyebb, intellektuálisabb kérdéseket? - - Oly Camilleri, Santa Rosa, CA

CHUCK: Olyan bandák számain nőttünk fel, akik a zenéjükkel gondolkodásra késztették az embereket az aktuális problémákkal a világban. Az első bandánkra, a Resetre, sokkal inkább hatottak ezek az együttesek. Éppen ezért mi írtunk dalokat a Közép-Keleti erőszakról, politikai aktivitásról, környezeti problémákról, stb. De aztán elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor inkább arról akartunk beszélni, amit éreztünk, ami a mi életünkben történt, és nem arról, ami más országokban éppen az aktuális helyzet volt. Személyesebb dalokat akartunk írni. Néhányan úgy gondolják, hogy ezek elcsépelt, unalmas témák, de mi és még rajtunk kívül rengeteg embert érdekel az, hogy vajon mások is ugyanúgy éreznek-e, mint mi. Olyan témákat dolgozunk fel, hogy mi van, ha meghal egy közeli barátod, mit akarsz kezdeni az életeddel és ehhez mit szólnak a szüleid, egy kisvárosban ragadtál és olyan munkád van, amit nem szeretsz; ezek azok a dolgok, amiken keresztül kellett mennünk, és erről írni sokat segített nekünk. Remélhetőleg segít a srácoknak is odakint, hogy ne érezzék magukat annyira egyedül.

Miért játszotok inkább pop-orientált zenét? Élőben ez nagyon jól hangzik, de én úgy gondolom, hogy ha akarnátok, igazán jó rock zenét tudnátok csinálni. Vagy ti tényleg ezt a lágyabbat szeretitek játszani, az ’inkább pop mint punk’ zenét? – Crystal Craft

SEB: Mi tényleg szeretjük a megkapó, dallamos zenéket. Minden bandának, akiket mi hallgatunk, vannak megkapó dalai, a Propagandhitól az Outkast-en keresztül az AFI-ig. Úgy gondolom, hogy a könnyen megjegyezhető refrének, és zenei aláfestések tesznek egy dalt időt állóvá. Nem hinném, hogy tudnánk egy igazán sötét, kemény és bizarr dalt írni, még ha szeretnénk sem. Persze, azért a következő lemezen sem teljesen ugyanez lesz a stílus. Hitelesen akarunk játszani. Az új számok megkapóak lesznek, poposak, de izgalmasabbak és kevésbé erőltetettek egyben.

Szerintetek mit csináltatok másképp vagy esetleg jobban mint más pop-punk bandák, akik hasonló zenét játszanak? - - Jason Lopez, Indianapolis, IN

SEB: Zeneileg még sok változás áll előttünk az elkövetkező évek során, és reméljük, hogy bandává válhatunk, akiket lehet más bandákhoz hasonlítani. Ha van valami, amiben különbözünk tőlük, az talán a kapcsolatunk a közönségünkkel a koncertjeinken. Amikor nekivágtunk, elhatároztuk, hogy mi leszünk a leghozzáférhetőbb banda a világon. Ha eljössz egy Simple Plan koncertre és találkozni akarsz velünk, valószínűleg fogsz is. Nem hinném, hogy ezt a bandák nagy többségéről el lehet mondani. Az a zenekar akarunk lenni, akiket úgy ismernek, hogy ők azok, akik a legjobban törődnek a rajongóikkal.

Részt vettetek a Warped Tour-on ezen a nyáron. Összebarátkoztatok más együttesekkel ott? Ha igen, kikkel? - - Sarah Grill, Bridgewater, NJ

CHUCK: Sok bandával szoros barátságot kötöttünk: Rancid, AFI, Suicide Machines, the Starting Line, the Used, Glassjaw, Don’t Look Down, All-American Rejects és még sok másikkal. Szerintem a legnagyobb meglepetés számunkra, hogy milyen jófej emberek vannak a Rancid-ben és az AFI-ban. Azt hiszem a legkellemesebb emberek, akiket ismerünk! Azt hittük, hogy a Rancid-fiúk utálnak majd minket, de pont az ellenkezője történt. Sokat lógunk együtt velük, elmentünk moziba együtt meg baseball meccsre meg ilyenek. Mindig megnéztük az ő koncertjüket is, ők pedig néha mintha nekünk játszottak volna. Ez volt az egyik álmunk, hiszen az ő zenéjükön nőttünk fel! Ők az összes „inkább popos” előítélet mögé néztek, és úgy viselkedtek velünk, mintha a tesók volnánk. Az, hogy ezt megtették, már magában azt bizonyítja, hogy milyen nagyszerű emberek is valójában. Elmentünk a montreali koncertjükre is, és nagyon jó volt újból együtt lógni. (Persze, a műsor sem volt semmi!)

Ha meg tudnátok változtatni valamit az elmúlt évben, akár a zenétek elüzletiesedését, megtennétek? Vagy ez csak egy hirtelen elhatározás volt, hogy világ hatalomra törtök? Esetleg egy pink-hajú tinilány? - - Ashley Gandy, Lawrenceville, GA

PIERRE: Már az első naptól az volt a célunk, hogy minél többen ismerjenek minket, és minél többen jöjjenek el a fellépéseinkre. Rettentően büszkék vagyunk arra, amit az elmúlt négy évben értünk el. Még mindig alig tudjuk elhinni, hogy mennyien ismernek és támogatnak minket. Igazi elismerés számunkra, hogy az emberek időt szakítanak arra, hogy meghallgassák a zenénket, hogy a nehezen megszerzett pénzüket arra költik, hogy láthassanak minket élőben játszani, és még arra is figyelnek, hogy levélben és e-mailben elmondják nekünk, hogy tetszik, amit játszunk. Ezt soha nem cserélnénk el semmiért. Szerintem az nagyon béna, amikor a bandák elkezdik azt mondani, hogy csak a ’menő’ srácok mehetnek a fellépéseikre a megfelelő cipőben és megfelelő hajviselettel. Minket nem érdekel, hogy 12, 24 vagy 44 éves vagy, vagy hogy milyen színű a hajad – ha szereted a zenénket, szívesen látunk bármelyik koncerten, és részünkről a megtiszteltetés, hogyha találkozhatunk. Ne felejtsük el, hogy pár éve még mi voltunk azok a 12 éves gyerekek, akik még nem ismertünk minden király bandát és az első koncertjeinkre mentünk. Amikor a fiatal kölykök eljönnek megnézni minket, az azt jelenti, hogy mindig új emberek jönnek, és életben tartják az együttest. Ha ők nem lennének, az emberek egy idő után megunnának minket, és már nem lennének annyira ösztönzők egy idő után.

Gyakran szörföztök a neten? Mit gondoltok a fan-fiction-ökről (rajongók által kitalált történet), amik keringenek a Simple Planről? - - Amanda Robertson, Cypress, CA

JEFF: Szerintem egy csomó embernek túl sok szabadideje van, amit ilyenekkel üt el. Egy-kettőt olvastam, némelyik elég vicces, de van ami nagyon béna, mert csak süketelés és hazugság. De nem nagyon tudunk mit tenni ellene. Valamilyen szinten azért hízelgő, hogy az emberek ennyi időt töltenek azzal, hogy pletykáljanak és hülyeségeket találjanak ki a bandáról. Tök fura arra gondolni, hogy amíg erre a kérdésre válaszolok, valaki rólunk beszél valahol a világon. Az egyik legkülönösebb dolog, amit valaha láttam a neten rólunk, talán az egyik thai weblapon volt. Azt hiszem ez a thai lány végig követett minket, és közben filmezett az egész ott tartózkodásunk alatt, és aztán feltette netre. Láthatsz minket vacsorázni, a városban sétálni, veszekedni arról, hogy melyik bárba menjünk. Nem is vettük észre, hogy végig kamerázott! Na ez aztán kiborító!

Ha valaki odamegy hozzátok az utcán és azt mondja: „Figy, a ti bandátok szar,” hogyan reagáltok? Nyugodtan válaszoltok, vagy hagyjátok felidegesíteni magatokat? - - Jenny Stracener, Soddy Daisy, TN

SEB: Gyakran nagyon vicces dolog történik olyankor, ha valaki odajön hozzánk ilyen dumával. Ilyenkor egyszerűen elmeséljük neki a történetünket, és 10-15 perc után úgy mennek el: „Talán nem teljesen az én zeném, amit játszotok, de tisztellek titeket, srácok!” Szerintem egy csomóan beképzelik maguknak előtte, hogy hogyan fogunk reagálni, és hogy milyen gyíkok vagyunk. Nagyon meg szoktak lepődni olyankor, amikor rájönnek, hogy ugyanolyan srácok vagyunk mint ők, és hajlandóak vagyunk bárkivel szóba állni, sőt ugyanazokat a bandákat szeretjük mint ők. Bárcsak mindenkivel találkozhatnánk, aki utál minket! Biztos vagyok benne, hogy egy pár véleményt megváltoztathatnánk. Ezért volt fontos, hogy bekerüljön az Alternative Press-be a történetünk.

Én és egy barátom odamentünk hozzátok beszélgetni a Warped Tour-on, és ő elmondta nektek, hogy az ő egyik barátja öngyilkos akart lenni, és a ti zenétek segítette át őt ezen. Csak azt akarom kérdezni, hogy sokat halljátok ezt, talán csak egy csepp a tengerben? - - CJ Duffy, Port Jefferson Station, NY

PIERRE: Sok sráccal találkozunk a fellépéseink alkalmával és rengeteg e-mailt és levelet kapunk olyanoktól, akik arról mesélnek, hogy a mi zenénk segített nekik valamilyen módon. Nagyon sok szomorú történetet hallottunk, amitől néha napján kicsit ködösebb lett a tekintetünk. Egy lány például rátetováltatta a „Meet You There” (Ott találkozunk) szövegét a karjára, miután a legjobb barátja megölte magát. Egy lány, aki soha nem jött ki az apjával és hét éve nem beszéltek, lejátszotta neki a „Perfect” című számunkat a kórházban, mert az apukája halálosan beteg volt a ráktól. Az apa utolsó hetét együtt töltötték újra megismervén egymást. Egy srác írt nekünk egy hosszú e-mailt arról, hogy el akarta venni a saját életét, de a dalaink ráébresztették, hogy nincs egyedül a problémáival, és a dolgok jobbra fordulhatnak. Nem is tudjuk felfogni, hogy azok a dalok, amiket mi írunk a saját kis világunkban, ekkora hatással lehet az emberekre. Hallván ezeket a történeteket, rájöttünk, hogy nagyon sok szomorúság van a világon. Annyira rossz másokat látni szenvedni, de ha valahogyan segíthetünk, csak egy kicsit is, ez új értelmet ad annak, amit csinálunk, és azt jelenti, hogy érdemes ezt csinálnunk.

Mi a legbizarrabb dolog, amit unalmatokban csináltatok? - - Becky D., beckydworld.com

PIERRE: Hülyéskedtem egy kiszállító autó volánja mögött.

SEB: Egy egész évadot megnéztem az Aliasból egy nap alatt.

JEFF: Kidobtam egy hűtőt az ablakon Angliában.

DAVID: Néztem a TV-Shopot és a hitelkártyámmal vásároltam mindenféle hülyeséget.

CHUCK: Felléptem a punknews.org-ra és olvasgattam azokat a beszólásokat, hogy milyen szar zenét játszunk, és hogy megérdemelnénk, hogy elpatkoljunk a zenénk miatt. Igazán szórakoztató tud lenni!

forrás: net